Jaume Cabré: A Pamano zúgása

"Aki Torenában, ebben az isten háta mögötti kis katalán faluban meghallja a távoli Pamano folyó zúgását, hamarosan meghal. Így szól a legenda... Tina Bros tanárnőt megbízza az igazgatója, hogy a lebontásra váró torenai iskolában gyűjtsön anyagot egy helytörténeti kiállításhoz. Az egyik osztályteremben, a tábla mögé rejtve, Tina megtalálja Oriol Fontelles tanító 1944-ben írt naplóját.

Tinát úgy lenyűgözi a napló, hogy fél évszázad távlatából nyomozni kezd Oriol lánya után, akinek a levél formában írt napló szól.
A negyvenes évek spanyolországi viszonyai közt, a polgárháborút követő Franco-diktatúra korszakában Oriol Fontelles a friss tanítói diplomájával csak Torenában kap állást. A falu falangista polgármestere, Valentí Targa már megérkezése napján arra kényszeríti Oriolt, hogy csatlakozzon a köreihez, és legyen jelen az akcióikon. Oriolnak nincs más választása, hiszen családfenntartó, és várandós a felesége. Az asszony tiltakozik férje új "barátai" ellen, de hiába könyörög, hiába fenyegetőzik, semmit sem ér egy gyenge asszony szava. Itt egy erős asszony parancsol, a dúsgazdag és boldogtalan Elisenda Vilabrú.
Elisenda apját és bátyját a polgárháború idején, a köztársaságiak parancsára négy falubeli agyonlőtte. Az asszony a háború után felbérelte Valentí Targát, hogy jó pénzért álljon bosszút a gyilkosokon, és ezzel beláthatatlan következményekkel járó bosszúhadjáratot indított el. Sokan meghallják attól fogva Torenában a Pamano zúgását.
Három generáció élete pereg le ebben a klasszikus vérbosszútörténetben. Egy csodaszép és gazdag, zsarnoki nagyasszonyé, aki előtt minden ajtó megnyílik, csak a legfontosabb marad mindörökre zárva. A tunya fiáé, aki nem kér az anyja zsarnokságából, és az unokájáé, aki pedig tudomást sem hajlandó venni róla, miért gyűlölték és gyilkolták egymást a felmenői.

Jaume Cabré katalán író 1947-ben született Barcelonában. Bölcsészdiplomát szerzett, egy ideig történelemtanárként dolgozott, a lármás katedrát azonban csakhamar otthagyta a csöndes íróasztalért. Kedvenc tárgya íróként is a történelem: a spanyol-katalán régmúlt és közelmúlt. Műveinek hátteréül általában egy-egy meghatározó történelmi korszakot választ, s azt a jól megválasztott korszakot mindig az erős, a gyenge, a bátor, a gyáva, a becsületes, a becstelen, a határozott, a tétova - de így is, úgy is esendő ember látószögéből ábrázolja.
Cabré nyelve elegáns humorral átszőtt, rendkívül kifejező, erőteljes atmoszfératemető próza. A szerző ma már a katalán irodalom egyik meghatározó, közkedvelt, nagyra becsült alakjának számít: 2003-ban eddigi életművéért megkapta a Katalán Írók díját. Művei egyre több nyelven hódítanak."

Sose hallottam róla, senki sem ajnlotta, a könyves listámon se szerepelt, csak úgy teljesen véletlenül levettem a polcról a könyvtárban egy ismeretlen katalán író könyvét, és kiderült elég hamar, hogy kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla nyilatkozni. Még azon is elgondolkoztam, hogy olvastam-e már ilyen jót, pedig amúgy biztos.

Az egyik fele az, hogy hihetetlenül érdekes maga a sztori, igazán érdeklődésre számot tartó, de sokrétű is, minden van benne, olyan nagy dolgokon kezdve, mint a történelem, meg a napot és minden csillagot mozgató szerelem meg a halál, a kis dolgokig, mint egy középkorú tanítónő magánélete, amiről amúgy nem kell azt gondolni, hogy egy kicsit is unalmasabb bármi másnál.

A másik fele meg a kompozíció, ami mesteri, felváltva veszi föl az író a különböző szálakat, helyére kerül lassan minden a történetben, és a végén bezárul a kör persze. Az első fejezet ötletéért már külön imádtam az írót. Meg a jelképekért, ahogy átszövik az egészet. Annyira tökéletes.

Komment

Eddig 5 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.