Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek

Úgy látszik, Eugenides is olyan szerző, aki imád rázós témákhoz nyúlni. Először ott volt a lánynak született fiú, most pedig ez. Jól is ír egyébként, bár én a másik könyvében is inkább a családtörténeti részt meg az Amerika-élményt tudtam értékelni (ez utóbbi nekem valamiért megunhatatlan).

Az Öngyilkos szüzek más stílusú. Azt se tudjuk, ki a narrátor. Pontosabban, nem is egy narrátorunk van; folyamatosan többes szám első személyben beszél az illető, aki elvileg fiú, egyszer azonban nekem határozottan úgy tűnt, hogy éppen lányként szólal meg. A Lisbon lányok kollektív élmény. Részben talán ettől is más stílusú a sztori, kevésbe reális, lebegős, elemelt. Nagyon keveset tudunk meg a valódi történetről, a fiúk csak annyit árulnak el, amit ők tudnak, és ez kevés. A legtöbb dolog a színfalak mögött történik. Hiába jól összerakható a lényeg, ez csak a felszín, minden hiányos, töredékes. Ezt a töredékességet képezi le a fiktív dokumentumjelleg: a narrátor(ok) évek múltán írják meg a lányok történetét, képeket, újságkivágásokat, sőt tárgyakat gyűjtenek, amelyeket megszámozva csatolnak a szöveghez (ezeket az olvasó persze csak elképzelheti).

Számítottam rá, hogy sokkoló lesz olvasni a könyvet. És az is volt. Nincs kétségünk, meg fog halni az összes lány, ez nemcsak a fülszövegben szerepel, hanem már az első oldalon is. A könyv kezdődik egy brutális öngyilkossági kísérlettel, folytatódik egy még brutálisabb öngyilkossággal, és innentől kezdve az ember rosszul van, itt vannak ezek a gyönyörű lányok, és meg fognak halni, meg fognak halni, meg halni.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit ír róla a többi könyvklubos, mert én hetekkel ezelőtt olvastam a könyvet, megnéztem a filmet (nem volt túl nagy durranás), és nem is tudom, hogy mit gondoljak róla. Tetszett egyáltalán? Annyira durva! Mi ez, polgárpukkasztás?

Igazából ezeknek az öngyilkosságoknak túl sok értelmük nincs. Persze szar lehet úgy fölnőni, hogy az embert nem engedik el az iskolai bulikba és ki kell dobnia a lemezeit. De azért belehalni nem kell. Nem erről szól.

Fiatalság, szépség. Mulandóak, de a Lisbon lányok már nem veszítenek egyikből sem. És semmi sem lesz már ugyanolyan, senkinek, aki ismerte őket. Viszont örökké emlékezetes marad, egy csók, egy iskolai bál. Végül is ez mind közhely, mit csodálkozunk, ha most épp így van megírva.

„Túl szép e földre, nem való ide!” Erről szól? Hát, talán igen.

Lux, Therese, Mary és Bonnie:

Na meg Cecilia:

A könyvet az Online Könyvklub keretében olvastam. Itt vannak a többiek bejegyzései: Amadea, Cinnamon, janeeyre, Namisha, Nima, poggi, stippistop.

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.