|
Cs. P. könyvesblogja
2009. július 25., szombat
Stieg Larsson: A tetovált lány
A tetovált lány egy nagyon jó krimi, bár akadt egy-két dolog, amit nem egészen értettem benne. Adott Mikael Blomkvist gazdasági újságíró, épp nyakig egy sajtóperben, amiért el is ítélik, ő meg úgy dönt, egy időre felhagy az újságírással. Cserébe elfogad egy megbízatást egy gazdag üzletembertől, Henrik Vangertől, aki egy rejtély megoldására kéri. Vanger unokahúga, Harriet negyven éve nyomtalanul eltűnt, az öreg pedig biztos benne, hogy megölték. Évtizedek óta rágódik a dolgon, végül megtalálja a megoldást: valaki tekintse át friss szemmel a több ezer oldalas dokumentációt, hátha észrevesz valami. Ez bejön, Blomkvist valóban felgöngyölíti a rejtélyt. Nem egyedül, hanem a tetovált lánnyal, Lisbeth Salanderrel. Az eredeti cím helyett (Férfiak, aki gyűlölik a nőket) az angol kiadásban lett ő a címszereplő. Pedig a könyv egy részében nem is szerepel, és egy csomó dolog ki se derül róla. Megtudjuk persze, hogy rendkívül ellentmondásos személyiség; kivételesen éles eszű és kemény kezű, de gyámság alatt áll, emberi kapcsolatok létesítésére pedig meglehetősen korlátozottan alkalmas. Mégis jól kijön Blomkvisttel, de ki ne jönne ki jól Blomkvisttel? :) Ő egy igazán szimpatikus pasi, okos, becsületes és jószándékú, és még a magánéletére is azt mondhatjuk, hogy rendben van... no nem a hagyományos módon, Blomkvist egy elvált feleséggel, gyerekkel és egy nyitott házasságban élő barátnővel rendelkezik, emellett pedig a nők bálványa. Ne de vissza Lisbethre, hát róla rengeteg dolog homályban marad, persze sejteni azért lehet, hogy miféle dolgok történhettek vele... azt olvastam, a következő részben kiderülnek majd a titkai. A rejtély, a nyomozás izgalmas, meglepő, hátborzongató, van benne csavar is. Ezeket az oldalakat csak úgy falja az ember. A végén meg marad benne a hiányérzet, és nyitott kérdések. Nem lövök le poént, de azért kíváncsi lennék, másoknak mi a véleményük erről a befejezésről... A másik gondom, ez a újságírós ügy. Ugye a sajtópertől indult meglehetősen döcögősen útjára a könyv. És a végén ide tér vissza, Blomkvist befejezi a nyomozást, megy az újságjához, és befejeződik az elején félbemaradt sztori, aminek a nyomozáshoz vajmi kevés köze van, és megint elkezdünk lassabban olvasni... Tudom, ebben (is) rejlik a társadalomkritika, figyelemremltó, de nem nagyon értem, hogy ezt a két történetet miért kellett így összekapcsolni. Szóval én a jó krimit tudtam ebben a könyvben igazán értékelni. ----
Annamarie és Amadea véleménye.
Komment
|
Én most olvastam, és nekem is vannak fenntartáésaim, de a krimi részt élveztem. Totál felesleges a sok elpazarolt magyarázat a Wennerström dologról az elején és a végén is, ezt sokkal rövidebbre lehetett volna venni.
SPOILER!!! SPOILER!!!
Azt kitaláltam könnyen, hogy Harriet él, és hogy ő küldi a préselt virágokat, de hogy Martin a ludas, és hogy ennyire nagyon, meg még az apja is... erre nem lehetett rájönni szerintem, és ez meg azért van, mert nem volt elég nyom, sorban, csak egyszercsak hűha, kiderül.