|
Cs. P. könyvesblogja
2010. február 8., hétfő
Liza Marklund: Studio 69
Az egyik fiókkönyvtárba mindent visszavittem, nagyon eluntam már, hogy nem vesznek meg egy csomó mindent, ami nekem kell, és elmentem a nagyobb választékkal kecsegtető központiba. Főleg kortárs magyarokért, meg egy kis skandináv krimiért. Nesbø nem volt, csak Mankell, meg Liza Marklund. Ő főhősben újat hoz, nem alkoholista középkorú nyomozóval van dolgunk, hanem egy fiatal csajjal, aki újságíró egy bulvárlapnál. Annika Bengtzon pontosan azt az újságot írja, amit kézbe nem vennénk: a címlapon frissen megtalált holttest, mellette a gimnáziumból előásott érettségi tablókép meg a sápítozó szomszédasszony fotója, akinek az az öt perc hírnév, hogy elmondja, ez vele is megtörténhetett volna. Annika persze nem is azzal a módszerrel nyomoz, mint egy nyomozó, ő csak gyűjti az információkat. Telefonon zaklatja a nyomozás vezetőjét, személyesen zaklatja a szóvivőt a sajtótájékoztató után, és a lakásajtajukat rugdosva zaklatja az esetleges szemtanúkat. Mindez igen jól megy neki, vagy azért, mert nagyon tehetséges, vagy azért, mert hogy, hogy nem, a véletlen mindig a kezére játszik. Hát igen. Nem sikerült még azért az összes előítéletemet lerombolni, habár tudom most már, hogy kizárólag az igazságkeresés vágya hajtja Annikát. :) Akiről egyébként ez az első könyv, van benne temetőben elkövetett gyilkosság meg politikai ügynökhálózat, a végén óriási fordulat (bár azt szerintem sokkal jobban elő kellett volna készíteni), kriminek viszonylag jó. Annika figuráját még eléggé kidolgozatlannak éreztem, később biztos jobb lesz, majd elolvasom a folytatást. Komment
|
A fiókkönyvtárak védelmében: elképesztően kevés pénzből kellene mindent megvenni (szakkönyvet, kortárst, klasszikust, krimit, romantikust) A mi éves keretünk nincs 1 millió ft, és van olyan fiók is, ami ennek is csak a feléből gazdálkodhat.
Ez van :(