Cs. P. könyvesblogja
2010. szeptember 24., péntek

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Zafón nem az én íróm, kész. Ez már valahogy sejtettem akkor is, amikor A szél árnyékát olvastam, de most már egész biztos… ebben a könyvben van, ami túl sok, és van, ami túl kevés.

Az elején például túl sok az unalom. Ez most biztos hülyén hangzik, de ez a David Martín nevű önjelölt író annyit vacakol összevissza, amíg aztán végre eladja a lelkét az ördögnek, amit már iszonyúan várunk. A végére persze felpörögnek az események, szinte kapkodják a fejünket, mindig van valami új csavar, mindenről kiderül, hogy az mégse úgy van, mindenkiről, hogy nem az, akinek látszik… izgalmas persze, csak addigra már kialakul az emberben egy súlyos hiányérzet. Hogy tudniillik nem elég, ha a sztori viszi a könyvet. Kéne valami lélekrajz is, az meg nincs. Egyáltalán. Csak találgatjuk, hogy Martín mit miért csinál, hogy miért szereti Cristinát, aki egy liba, hogy miért nem szereti Isabellát, aki egy angyal, ellenben Isabella végtére is mit akar tőle? Ilyesmik. Egyszerűen a szereplők motivációi nélkül zavaros a sztori, és ezt már akkor is így gondoltam, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy még rendes vége se lesz.

Mert akkor még azt vártam, hogy a végén majd helyrekerülnek a kirakós darabkái, de nem kerültek a helyükre. Mondjuk a molyon megsúgták nekem, hogy hogy is kell értelmezni a sztorit, de ha úgy kell értelmezni, akkor szerintem nem egy félmondatból kéne, hogy kiderüljön, meg akkor is marad egy jó csomó megoldatlan kérdés. Szóval nem tudom, ez a lezáratlan, lebegtetett vég, és aztán gondoljak, amit akarok, nekem egyáltalán nem jött be.

Aztán mivel már amúgy sem tetszett, a végét is giccsesnek találtam… pff, nem az én íróm, de azt már mintha mondtam volna.

 

 
 
1 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!


Komment

Eddig 3 komment érkezett

  • 1. joeymano:
    2010. 09. 25. 22:47

    Valami ilyesmit akarok én is megfogalmazni egy bejegyzésben. :) Amilyen kép kialakult bennem a könyv folyamán erről a Martínról, egyáltalán nem úgy viselkedett a vége felén, mint a megismert személyiségétől várható lett volna. És hiányoztak a miértek nagyon nekem is. Egyértelműen nem tetszett nekem sem.

  • 2. cseri:
    2010. 09. 26. 14:03

    Igen, már olvastam is nálad. :) Úgy látszik, ez valakinek vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem.

  • 3. miestas:
    2010. 09. 26. 20:42

    :-(((

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.