Ezt a könyvet biztos, hogy nem olvastam volna el, ha nincs a helybeli Szabó Ervin, ahol mindig tele van egy nagy polc eladó könyvekkel, annak a fele körülbelül Berkesi András, ami remélem, a kutyának se kell, meg szovjet írók, de néha ki lehet fogni jókat, ezt például 100 forintért azért elhoztam, s ha már, akkor el is olvastam.

Hajjajj. Nem szeretem az ilyen irodalmat, az a baj. Jó az, ha egy könyvnek van tanulsága, szuper dolog, csak ne akarják már a számba rágni. Ugyebár arról van szó, hogy egy idős férfi meghal, majd a mennyországban találkozik öt emberrel, akik valamilyen módon szerepet játszottak az életében, habár néha ezt nem is tudta, és utólag fontos dolgokra világítanak rá. Persze Eddie-nek ez ugye, mivelhogy meghalt, majdnem hogy mindegy, ez igazából az olvasónak szól. Hogy vegye észre, mik az igazán fontos dolgok az életben, és persze örüljön, és becsülje meg és blabla. Ez mind tökjó, csak ha így tanulságszerűen nyomják a képembe, akkor én annak nem tudok örülni, hanem pont hogy nagyon ideges leszek, hogy például a rövid életemet miért pazarolom rossz könyvek olvasására.

Még az a szerencse, hogy elég rövid volt.