Arról, hogy akarok-e én regényhős lenni

Pár napja érkezett szeee-től a labda, miszerint melyik regényhős bőrébe szeretnék bebújni, azóta azon gondolkodom, hogy tényleg, melyikébe is. Az az igazság, hogy arra jutottam, hogy én valószínűleg nem vagyok egy túl beleélős olvasó, hanem inkább passzívan kívülről szemlélődős.

Ami nem is csoda, ha megnézzük, milyen könyveket szeretek igazán. Például ha valaki a vonat alá ugrik, tök jó. Tragikus sorsok. Fincsi kis családi  drámák. Szerelem jöhet, de csak ha tragikus. Na majd hülye lennék ilyenekben szerepelni. Krimiben pláne nem, kösz, de nem akarok hulla lenni, és ha esetleg megfordulna a fejemben, hogy nyomozó legyek, kedvenc Wallander felügyelőm már rég lebeszélt volna. A fantasyt még olvasni se szeretem.

Szerintem én legszívesebben egy olyan regényben szerepelnék, amit amúgy nem olvasnék el. Mondjuk egy ilyen Debbie Macomberben. Tisztes jólét, hétköznapi problémák, kis romantika. De ha el akarnám olvasni, valószínűleg halálra unnám.

Mondjuk még az Együtt lehetnénk-ben lennék Camille. Feleennyi kiló lennék, úgy néznék ki, mint Audrey Taotou, egy óriási párizsi lakásban laknék (Párizs! hát ha már választani kell, akkor minimum), egész nap rajzolnék, és lenne egy első látásra kicsit bunkó, másodikra azonban jó fej és vicces, szexis pasim. (Egy ilyen azért mondjuk van itthon is, még szerencse.)

Küldöm tovább a kérdést Annamarie-nak és Cottának és MC-nek és Mesenyunak és Pumának.

Komment

Eddig 10 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.