Anthony Burgess: Egy tenyér ha csattan

Burgess, aki nálunk (is) a Gépnaranccsal lett igazán híres, amit nekem tulajdonképpen talán újra kéne olvasnom, egy laza kis társadalomkritikus szösszenetet hozott létre ezúttal. Angliában vagyunk, és 1961-ben írta, de még most is aktuális (Jó, tudom! Sokat olvastam a közhelyszótárat.) Talán elég, ha annyit mondok, hogy a cselekményt egy tévés vetélkedő hozza mozgásba, örök műfaj, valóságsók ide, tehetségkutatók oda, azért mindig is elég sokan be fognak telepedni esténként a tévé elé melegítőnadrágban és nézik. (Melegítőnadrágot azt hordok én is, nincs is kifogásom ellene, igazából a vetélkedők ellen se, csak nézni ne kelljen. :D)

Na, szóval, a narrátorunk, Janet egy ilyen tipikus vetélkedőnéző. Fiatal feleség, aki tökéletesen kereknek érzi az életét, nappal dolgozik a szupermarketben, este hazamegy és nézi a tévévetélkedőt a férjével, amúgy pedig szép sorban szerzi meg a megszerezhető anyagi javakat, és ez neki teljesen elég, sőt. Míg egyszer csak a férje úgy gondolja, hogy ő mást is el tudna érni, és benevez egy vetélkedőbe.

És tényleg jól meg is változik az életük, de addigra már mi tudjuk, hogy Janet valójában milyen egy ostoba nőszemély, nem sokat fog fel abból, ami a saját kis világán túlmutat, és ami tulajdonképpen körülötte történik.

Sodródik, történnek vele mindenféle dolgok. Néha azt se tudja, mit csinál és miért. És az az érdekes, hogy valahogy mindenből kimászik, a legképtelenebb helyzetekből is. Hát így. Nem biztos, hogy az élethez meg a szerencséhez akkora nagy ész meg műveltség kell. Nyugodtan lehet valaki tök hülye is.

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.