Fekete István: Tüskevár

Hát bizony, nem olvastam még eddig. Úgy volt ez a Tüskevárral, hogy két választható kötelezőnk volt, ez és a Kincskereső kisködmön, melyekből az utóbbit választottam. Szerintem gyönyörű könyv, felnőttként is elolvastam már, és úgy általában is, Móra csodás. Ugyanakkor ez egy olyan könyv, amit bátran lehet szidni, egyest adni rá, és ebben a tekintetben, mint kiderült, minden könyv egyenlő, de vannak azért egyenlőbbek.

Szóval a Tüskevárat nem olvastam, megvolt nekem a Bogáncs, amivel óriási harcokat folytattam, de a végéig soha nem jutottam el. Aztán nem is olvastam több Fekete Istvánt, egyetlen kivétel A koppányi aga testamentuma. Ami ugye nem állatos. Sose szerettem az állatos könyveket (egy-két kivétel van).

Most azért olvastam el, mert volt egy szavazás a tíz legjobb magyar regényről a molyon, és azt is vállalni kellett, hogy aki szavaz, egyet elolvas belőlük. Nem tudom, hogy ezt ki tartotta be, mindenesetre én ezt az egyet nem olvastam eddig, és biztos, ami biztos, várólistacsökkentősnek jelöltem.

Hát szóval, hogy rövidre zárjam, nem szerettem a Tüskevárat. Felháborítónak találtam először is azt, hogy a fiúk majdnem belehalnak a nagy kalandba. Szerintem felelőtlenül bántak velük. Én tudom, hogy nem így kell belehelyezkedni a könyv világába, és tulajdonképpen nem így kell olvasni, ha úgy tetszik, ez hiba, de ezen akkor is ki vagyok akadva! Sajnálom, reménytelen felnőtt vagyok már. :) És most erről a témáról elég is ennyi, úgyis emlékezni fogok, hányan küldtek el a molyon melegebb éghajlatra az értékelésem miatt.

Komment

Eddig 4 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.