Cs. P. könyvesblogja
2012. március 1., csütörtök

Thomas Mann: Mario és a varázsló

Ez volt másik régi klasszikus a fent említett vizsgára. Ez egyébként már újraolvasás volt, jó 15 év távlatából azonban nem ártott kézbe venni. Jólesett ezt is elolvasni, bár annyira nem ragadott meg, mint az Öreg halász.

Ami számomra leginkább emlékezetes maradt, az az, hogy maga a narrátor hogyan ábrázolja azt az először szinte észrevétlen folyamatot, ahogyan ők maguk is Cipolla bűvkörébe vonódnak. Tehát nemcsak kívülről, hanem belülről is látszik, hogy egy idő után már egyre kevésbé tudnak elszakadni az előadástól. Velük nem történik nem semmi különös, „csak éppen” a gyerekeiket teszik ki egy olyan élménynek, ami nem nekik való. Azt, hogy ez a legnagyobb felelőtlenség, mintha észre sem vennék. Elgondolkodtató…

 

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!


Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.